Irokéz kása

Hát, jól elhanyagoltam a Konyhológiát az utóbbi időben: majdnem két hónapja nem volt új bejegyzés, és már előtte is ritkultak a receptek. A magyarázat egyszerű: dolgom volt. Novemberben rengeteg munkám volt, decemberben meg még több, hogy azért az ünnepekre jusson lélegzetnyi szabadidő. Aztán jött a január, és istenigazából neki kellett látni a különféle melóknak, de közben beteg is voltam, csúsztam többféle munkával, és már kezdődött is a február, amikor még az eddigieknél is több lett a munka. De sebaj, mert most márciusban már a kerttel is foglalkozni kell, miközben az egyéb munka sem lett kevesebb... de most már csakazértis megírok néhány receptet. Az elmúlt elfoglalt időszakban persze nagy ételkölteményekre nem futotta, örültem, ha heti négy-öt nap tudok meleg ételt tenni az asztalra, máskor meg E. főzött, vagy maradékot vagy hideget ettünk.
A szünet után a konyhológián mindjárt egy olyan kaja jelenik meg, amilyet egyetemista koromban elég sűrűn ettem, mert gyors, laktató, olcsó és ízletes - tehát a blog alapprofiljába is jól belepasszol. Annakidején irokéz kásának neveztem el, hogy legyen neki valami szép neve.

Hozzávalók

• egy nagyobb vöröshagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 nyers csilipaprika
• 4-5 evőkanál olaj
• 1/2 mokkáskanál római kömény
• kukoricadara (sacc 25 deka)
• víz 
• só
• konzerv vörösbab (egy doboz)

Elkészítés

A hagymát durva kockákra vágtam, és a megforrósított olajban üvegesre pirítottam a római köménnyel. Hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és csilipaprikát, majd pár keverés után a kukoricadarát is. Két-három percig kevergetve pirítottam, aztán felöntöttem annyi vízzel, hogy folyós, de ne túl híg legyen. (Nem mérem az ilyesmit. A dara elég sokat duzzad, de a végtelenségig azért nem: ha a kezdeti víz túl sok, akkor a kása folyékony marad. Ez nem feltétlenül baj, de azért érdemes inkább kevesebb vízzel indulni - bármikor lehet még utánpótolni.)
Megsóztam, hozzáadtam a leöblített konzervbabot, és hagytam újra felforrni, majd még egy-két percet rotyogni. Eddigre megpuhult a kukoricadara, és már lehetett is tálalni az irokéz kását.
Tányéron nem fotóztam le, de természetesen tejfölt ettünk hozzá. Így persze már nem vegán, de a tejföl elhagyható. Tejföl hiányában különösen, de tejföl mellett is érdemes lehet még ezzel-azzal gazdagítani a kását. Amikor ezt készítettem, nem került bele semmi más, de tudom ajánlani a mirelit csemegekukoricát, valamint a sárgarépát. A kész kását pedig meg lehet szórni felkockázott nyers paprikával, vagy akár petrezselyemzölddel is.