Analytics

2012. február 14., kedd

Gado-gado: indonéz saláta

Itt a blogon még nem is került szóba, hogy tavaly nyáron Indonéziában jártam. Szakmabeli okos emberek társaságában töltöttem szűk két hetet afféle közös műhelymunkával, és pár nap utazgatás is belefért a végén Jáva szigetén. Természetesen az indonéz konyhát is nagy kíváncsisággal vártam. Be kellett vallanom, hogy alapvetően csalódást okozott: túl sok volt az ízetlen és az egyforma ízű étel ahhoz képest, hogy elméletileg mégiscsak a Fűszer-szigeteken jártam. Volt azért pár dolog, ami kifejezetten bejött, és volt egy, amit fantasztikusnak találtam: a mogyorószósz.
A Konyhológiára eddig azért nem került fel semmi indonéz dolog, mert nem próbáltam még meg nulláról kiindulva felépíteni azokat az ízeket, amik ott tetszettek. Főztem néhányszor azóta pirított tésztát (mie goreng, ejtsd mí goren(g)) és pirított rizst (nasi (ejtsd: nászi) goreng), amihez felhasználtam egy odakintről hozott préselt blokkizét, amiből mogyorószószt lehet csinálni, meg egy Budapesten vásárolt thai garnélapasztát. Aztán a közelmúltban belefutottam egy leértékelt satay-szószba (ejtsd: szaté; ez lényegében nyárson sült hús, de mifelénk nyugaton satay-szósznak a számomra akkora élményt jelentő mogyorószósz egy változatát nevezik), aminek a felét belefőztem egy egyszerű zöldséges ételbe, a másik feléből pedig úgy döntöttem, hogy gado-gadót készítek (aminek a neve nagyjából annyit jelent, hogy kutyulék). Tehát továbbra sem a kályhától indulva, hanem konzervszósszal - de mégis kiteszem a blogra.

Hozzávalók

  • ropogós zöldségek tetszés szerinti arányban: káposzta és uborka mindenképpen; az autentikus gado-gadóban állítólag nincs sárgarépa, de ezt valószínűleg az indonézek nagy része sem tudja (talán regionális kérdés lehet); az enyémben szárzeller volt még, mert az volt itthon; káposzta helyett vagy mellett a kínaikel passzolna még bele, nyáron paradicsom is jöhetne, meg igazából bármi egyéb, akár hagyma is
  • főtt krumpli
  • keménytojás
  • előregyártott mogyorószósz (satay-szósz)
  • egy kis szójaszósz
  • egy kis csiliszósz (én a saját vörös sárkányomat használtam)
  • egy kis citromlé (én történetesen limelevet tettem bele)

Elkészítés

A káposztát nyersen is fel lehet használni, de sokszor blansírozni szokták inkább. Én blansírozás címén a vékony csíkokra szeletelt káposztát bedobtam a mikróba, és talán úgy négy percet "főztem" benne legnagyobb fokozaton, közben kétszer kivéve és összekeverve. A krumplit héjában megfőztem előre (többet is, máshoz), a tojást úgyszintén.
Amikor a saláta összerakására sor került, egy tál aljára tettem a káposztát (amiből a legtöbb volt), megtetéztem a felkockázott főtt krumplival, majd a tetejére szórtam a vékony, hosszúkás szeletekre vágott uborkát és a felszeletelt szárzellert. A mogyorószószt összekevertem a felsorolt egyebekkel, meg annyi vízzel, hogy sűrű, de határozottan folyékony állaga legyen. Ezzel nyakon öntöttem a salátát, majd négybe vágott kemény tojásokkal díszítettem.
Az igazi gado-gadóba - főleg, ha nem saláta, hanem egytálátel szerepét kapja - szokás még nyers vagy sült tofut, illetve tempét is tenni (és nem állok neki elmagyarázni, hogy mi az a tempe; angolul itt). Nálam most ilyesmi nem volt itthon, de fogok még olyat is csinálni. Az indonézek általában rákszirmot vagy a számtalan, ráksziromhoz hasonló, olajban sült puffasztott izé valamelyikét eszik hozzá - mi kenyérrel ettük vacsorára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése