Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.

Hozzávalók

• 1 csomag (fél kiló) száraztészta
• kb. 10 fokhagymabördő
• 1 fej vöröshagyma
• egy csokor bébi sárgarépa (én a répa ritkításából származó, 3-6 centis minirépákat használtam - helyette persze csíkokra vágott érett répa is megteszi)
• 1 marék zöldborsó (frissen fejtett saját termés - jó, hogy itt a nyárelő!)
• 1 csokor kellevél (vetettem tavasszal egy sor leveles kelt; most kiritkítottam, és a kivetteket átpalántáztam más helyre - ezeknek leszedtem a levelei egy részét, hogy ne párologtassanak annyi vizet); helyette 1-2 kelkáposztalevél vagy kínaikel-levél
• 1 maréknyi kínaikel-levélszár
• olaj
• 2-3 evőkanál sötét szójaszósz
• só
• csipetnyi nátrium-glutamát
• 1 mokkáskanál vörös sárkány (vagy más csiliszósz ízlés szerint)

Elkészítés

A fokhagymabördőket úgy szedtem le, hogy szépen kihúztam őket a növényből, nem letörtem vagy levágtam. Így jött velük a tömör, zsenge, roppanósan törő alsó rész is. Lehet, hogy a fejek fejlődésének ez rosszabb (mert ha feljebb vágtam volna, akkor visszaszívná belőle a hagyma az energiát), de így több finom termény lett most.

A bördőkből ehhez az ételhez csak pár centit használtam fel alulról, valamint fentről a virágzatot. Az előbbit 1-2 centis darabokra vágtam, a virágot egészben hagytam, a hosszú "bajuszát" viszont ismét feldaraboltam. A bajuszt valószínűleg ki is lehetett volna dobni: elég kemény, rostos állaga van.
A tésztát megfőztem bő vízben, sóval és egy csipet citromsavval. Én a capellini nevű, spaghettinél vékonyabb egyenes tésztát szeretem ilyen kínaias kajákhoz használni; lehet persze drága, autentikus keleti tésztát is venni. A vízforralás és tésztafőzés közben készítettem a zöldséget; közben amikor a tészta megfőtt, leszűrtem és leöblítettem.

Wokban némi olajat forrósítottam (3-4 evőkanál), majd amikor már szinte füstölt, beledobtam a félbe, majd hosszában vastag szeletekre vágott vöröshagymát. Pár keverés, aztán rázúdítottam a bébirépákat is, és kb. 2 percig kevergettem a lehető legnagyobb lángon.

Következett a zöldborsó és a fokhagymabördő, majd kb. 1 perc kavargatás-pirítás után a kínai kel felszeletelt töve.

Még egy perc, és hozzáadtam a csíkokra vágott kellevelet.

Egy-két kavarás, majd öntöttem rá kis szójaszószt, adtam neki vörös sárkányt, sót és glutamátot.

Ismét pár keverés, azután a tetejébe zuttyantottam a főtt tésztát, és két fakanállal emelgetve szépen összekevertem, és hagytam a tésztát átforrósodni.

Íme a kész végeredmény - középtől balra a paprikának látszó tárgy egy fokhagymavirág.