Vörös sárkány

A vörös sárkányt tavalyelőtt "találtam fel". A lényege: az Erős Pista vagy a Piros Arany távoli rokona néhány szempontból meghatványozva: pár nagyságrenddel csípősebb és pár nagyságrenddel finomabb. Annakidején volt néhány habanero csilim, és szerettem volna csinálni belőlük valamit, ami eltartható és ízlés szerint adagolható. Amolyan távol-keleti hangulatú szószra gondoltam, és hasraütéses alapon hozzátettem ezt meg azt. Érdemes volt - fantasztikus ízvillám lett a végeredmény. Azóta magam termelem a különféle csilipaprikákat; ebben a mostaniban piros és sárga habanero, valamint a kedvencem, egy fatalii nevű nagyon komoly, sárga színű csili volt. A kész szósz hűtőben legalább fél évig eltartható; parányi mennyiségekben kiváló ízesítő keleties tésztaételekhez, de egy késhegynyit szendvicsbe kenni is isteni, és ezen kívül levesbe, vagy szinte bármibe használható.

Hozzávalók

• kb. 10 dkg friss, méregerős, ízletes csilipaprika (vagy ízlés szerint kevesebb, vagy valami mezei erőspaprika - biztos úgy se rossz a szósz)
• 10-12 gerezd fokhagyma
• 2-3 szál sárgarépa
• 4-5 evőkanál extraszűz olivaolaj
• 3-4 húsos, kevéslevű paradicsom (Lucullus típusú) - vagy helyette 2-3 evőkanál sűrített paradicsom
• 1 evőkanál jaggery (teljesen nyers nádcukor; helyette valószínűleg lehetne melaszt használni, vagy fele mennyiségű nagyon barna cukrot, esetleg mézet; vagy mokkáskanálnyi sima barna cukrot)
• 1-2 evőkanál balzsamecet
• 2 teáskanál só

Elkészítés

Figyelmeztetés! Ha még nem volt dolgod komoly csilipaprikával, de ezt a receptet kipróbálnád, és veszel hozzá (a legtöbb hipermarketben ma már kapható habanero), akkor légy vele óvatos! Ha érzékeny a bőröd, kesztyűben dolgozz a paprikával. Ez komoly, nem vicc. Ha nem érzékeny a bőröd, akkor nagyon alaposan mosd meg a kezed a paprikák fogdosása után, és akármilyen alaposan mostad meg, ne nyúlj pár óráig az érzékenyebb testrészeidhez. A szószt csakis bőséges szellőztetés mellett főzzed. Durva illatok fognak terjengeni. És amikor azt mondom, hogy durva, akkor azt nem úgy értem, hogy hapci, hanem úgy, hogy mogorván kemény. Ha főzés közben kóstolgatnád, tarts kéznél egy pohár tejet.
Még valami: mi a franc az a jaggery? Nos - ez:

Ez egy totálisan nyers indiai cukor. Cukornád vagy valamilyen pálma édes nedve némi rostmaraványokkal, meg valószínűleg pár darált léggyel és egyébbel, szilárdra bepárolva. Keleti fűszerboltokban kapható; savanykás-édeskés, kellemesen természetes íze van. Tömbökben van, amikből késsel vagy reszelővel lehet forgácsokat lefaragni.
A hosszú bevezető után lássuk hát, hogyan készítem a vörös sárkányt.

A csilit (magostul, mindenestül) vékony szeletekre szabdalom, a fokhagymát úgyszintén. A répát apró kockákra vágom fel.

Egy vastag aljú serpenyőben megforrósítom az olajat, és a fenti zöldségeket közepes lángon 2-3 percig pirítom rajta. Közben vékony szeletekre vágom a paradicsomot.

(Ja, és közben eldicsekszem az új késemmel. Régi vágyam egy komoly kés. Most beruháztam egy akciós Tojiro késbe. Nem mondom, hogy ez hű, de komoly - de azért túl van a komolytalan kategórián. És vág. Nagyon vág.)
A 2-3 perc leteltével az összes hátralévő hozzávalót a serpenyőbe adagolom.

Párszor elkeverve megvárom, amíg felforr, majd a lángot leveszem kicsire, és körülbelül további 15 percen át párolom, időnként megkeverve. Ekkorra a levét szinte teljesen elfőtte.
Egy ideig (15-30 perc) hűlni hagyom, utána egy széles szájú bögrébe kotorva botmixerrel összepépesítem. Végül kigőzölt üvegbe kanalazom, és készen van.

Ha a fent megadott mennyiségeket használtad a fent megadott anyagokból, akkor - ismétlem - nagyon csípős szószod lesz.